[ Pobierz całość w formacie PDF ]
eff�le ostoba k�rd�sekkel! tette hozz� a l�ny incselkedve.
A f�rfi lecsókolta ajk�ról a hamisk�s mosolyt.
Eva Maria, �des Eva Maria, de gy�ny�rq is a vil�g!
A l�ny halkan felsóhajtott.
Mennyivel szebb lenne, ha nem kellene t�bb� f�lelemnek �sszeszor�tania
a sz�v�nket. Ma megint kieszelt valamilyen gonoszs�got Mertens?
Semmit nem mondott, ami erre utalt volna.
�s Jo? Mit szól majd, ha megtudja, hogy eljegyezt�k egym�st?
Ralf eltqnQdve n�zett maga el�.
Kiss� furcs�llni fogod, amit most, �letemben elQsz�r k�rek tQled. Azt
szeretn�m, ha egyelQre titok maradna a jegyess�g�nk.
Jo miatt?
Nem, miattad. Attól tartok, az unokatestv�red meglehetQsen
bossz�szomjas teremt�s.
Eva Maria komolyan pillantott fel a fiatalemberre.
Tudom, hogy Jolante hozz�d akart menni feles�g�l.
Ralf r�vid haboz�s ut�n v�laszolt.
Akkor semmi olyat nem �rulhatok el, amivel kompromitt�ln�m az
unokatestv�redet. KettQnk k�z�tt egy�bk�nt sincs helye titoknak. Ma v�rig
s�rtettem az unokah�godat, amikor meg kellett neki mondanom, hogy m�s� a
sz�vem. Megk�rdezte, te vagy e az a m�sik, �s k�zben v�szjóslóan villogott a
szeme. Eszembe jutott, hogy Arthur Mertens l�nya, az Q v�re folyik az ereiben.
Ez�rt tal�ltam ki neki azt a mes�t. Ha azonban most azonnal meghallja, hogy
jegyesek vagyunk, amikor m�g friss a hi�s�g�n ejtett seb, akkor tal�n bossz�t
akar majd rajtad �llni. Emellett... Mertens miatt is jobb volna hallgatnunk.
Azonnal megvonn� tQlem a bizalm�t, ha kider�lne, hogy Hans sógora leszek.
Ha pedig seg�teni akarok az �cs�dnek, egy darabig m�g, rem�lem, m�r nem
sok�ig, mindenk�ppen folytatnom kell a sz�nlel�st. Meg�rtesz?
Igen, Ralf. Borzalmas �rz�s, hogy a testv�rem miatt cs�f kom�di�t
folytatsz, de be kell l�tnom, hogy nincs m�s megold�s.
Az ilyen ellens�g ellen nem lehet nemes módszerekkel harcolni, mert
annak csakis veres�g lehet a v�ge. Nagyon nagyon aggódom Hans�rt.
A f�rfi megsimogatta szerelme kez�t.
B�rcsak megszabad�thatn�lak m�r ettQl a gondtól, Eva Mari�m!
Egyet�rtesz h�t azzal, hogy egyelQre eltitkoljuk a jegyess�g�nket?
A l�ny bólintott.
Igen, de Hansnak az�rt meg kell tudnia. K�rlek, gyere el most azonnal
hozz�, hogy elmondhassuk neki. Boldog lesz, ha meghallja.
Hans otthon van?
Sz�nkózik a domboldalon, nekem viszont ink�bb kiadós s�t�hoz volt
kedvem. �gy besz�lt�k meg, hogy a domb l�b�n�l megv�r, �s egy�tt megy�nk
haza.
Szerencs�re hozz�m vezetett az utad. Hiszem, hogy a v�gyakoz�som
ir�ny�totta erre a l�pteidet. De mondd csak, Hans egyed�l van az erdQben?
Igen. Tudtuk, hogy Mertens�kn�l vagy, �gy h�t nem fenyegeti vesz�ly. A
k�t szerelmes k�z a k�zben l�pdelt a behavazott erdQben. * Sok kedveset
kellett m�g mondaniuk egym�snak, s �jra �s �jra egym�sba fonódott sug�rzó
tekintet�k. Ralf idQnk�nt nem b�rt kit�rni v�gyó boldogs�g�val. Ilyenkor
meg�llt, �t�lelte im�dottj�t, �s szenved�lyes�n megcsókolta.
Igencsak lassan haladtak, de v�g�l m�giscsak megl�tt�k Hansot, aki �ppen
lefel� cs�szott a ródlij�n. Ralf odaki�ltott neki, bar�tja pedig vid�m
kurjant�ssal v�laszolt. K�zben megfeledkezett a sz�nkója ir�ny�t�s�ról, ami
felborult vele, Q pedig fejjel elQre az �t mellett felhalmozott hókupacban k�t�tt
ki. Nevetve �s pr�szk�lve k�sz�lódott ki belQle. A friss levegQn kipirult az arca,
vid�man csillogott a szeme, �s majd sz�tvetette az energia. Ha Arthur
Mertens �gy l�tta volna, d�h�dten kellett volna meg�llap�tania, hogy
unoka�ccse eg�szs�ge a legnagyobb rendben van.
Jaj de jó, Ralf, hogy a nQv�rk�m mag�val hozott! mondta az ifj�
Dornau mosolyogva. Hol tal�lt�l r�, Eva Maria?
Az erdQ k�zep�n egyszer csak elQttem termett, mintha az �gbQl pottyant
volna oda tr�f�lkozott a l�ny.
�gbQl pottyan�sról a legkev�sb� sem volt szó, ugyanis �ppen a Mertens
vill�ból tartottam hazafel� jegyezte meg Ralf jókedvqen.
Hans f�rk�szQn szem�gyre vette a p�rt.
Nem tudom, de valahogy fenemód vid�mnak tqnt�k. Nem, nem is ez a
helyes kifejez�s. Ink�bb gyan�san boldognak l�tszotok. Mi t�rt�nt?
�les a szemed, ak�r a sas�, Hans. Nagy boldogs�g �rt, hatalmas
boldogs�g mondta Ralf.
Engem is, Hans csatlakozott hozz� Eva Maria, �s az �ccse nyak�ba
borult.
A fi� szorosan mag�hoz �lelte.
Eva M�ria! Ralf! V�gre valah�ra! �ld�som r�tok!
Mi �t�tt bel�d, Hans? MirQl besz�lsz? k�rdezte a nQv�re f�lig tr�f�ból,
f�lig zavarban.
M�r megbocs�ssatok, de a vak is l�tja, hogy jegyesp�r lettetek.
�s te helyesled, hogy nQ�l k�v�nóm venni a nQv�redet? k�rdezte Ralf.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]