[ Pobierz całość w formacie PDF ]
megkérné a kezem, nem mondanék nemet. Tudom, mennyire szerette magát Manfréd bácsi, s
tudom azt is, hogy helyeselné, ha házasságunk révén maga is részesülne az örökségbQl.
Láthatja, mennyire tisztelem, és feltétel nélkül megbízom önben. Soha, egyetlen férfival
szemben sem engednék meg magamnak ilyen könnyed magatartást. De tudom, hogy önre
bármilyen titkot rábízhatok. Ezért jöttem ma ide. A többi öntQl függ. Mindent elmondtam& a
sorsom az ön kezébe helyeztem, Gunnar.
A férfi megszólalni sem bírt az ámulattól. Azt sejtette, hogy a gQgös asszony igen
nehezen szánta rá magát erre a lépésre. Ám becsületére legyen mondva, megtette. Méghozzá
Gunnar érdekében, mert így legalább részesülhet jogos örökségébQl. Inge nyilván tudja róla,
hogy Manfréd Hallerstedt az apja volt. Valószínqleg Inge is részt vett a végrendelet
eltüntetésében, és talán így akarja jóvátenni a bqnét. Gunnar számára kínos volt, hogy vissza
kell utasítania egy hölgyet, de nem tehetett mást. A szíve Hermáért dobogott, s Inge
vallomása egyre jobban megerQsítette érzéseiben. Valahogy meg kell mondania az
asszonynak, hogy köztük nem lehet szó házasságról. Egy darabig még gondolkozott, aztán
kihúzta magát, és nyugodt hangon szólalt meg:
Nagyságos asszonyom, kitüntetés a számomra, hogy megtisztel a bizalmával. Ám&
egy pillanatig sem kívánom azzal áltatni, hogy közöttünk valaha is lehet kapcsolat. Nehéz ezt
mondanom, de nyomós okom van rá.
Az asszony, aki egyre jobban vonzódott a férfihoz, szavai hallatán elsápadt. Úgy érezte
arcul csapták.
Szabad megtudnom, mi az oka? kérdezte rekedt hangon. Gunnar komolyan nézett
rá.
Elárulok önnek egy titkot, nagyságos asszonyom. Manfréd Hallerstedt az apám volt.
Inge arca megrándult. A férfi vallomása megdöbbentette, egy pillanatra kiesett a
szerepébQl, s akaratlanul is elárulta magát.
Ön tudta? Akarom mondani& . biztos benne?
Igen, biztos vagyok. Mint ahogy abban is, hogy bár életében nem került sor arra, hogy
törvényesen is fiának ismerjen el, szándékában állt ezt megtenni. De akárhogy csqrjük-
csavarjuk is a szavakat, a lényeg az, hogy mi ketten unokatestvérek vagyunk. A rokonok
közötti házasságok általában nem sikerülnek, én pedig a magam részérQl ellenzem is az ilyen
házasságot.
Ugyan. Unokatestvérek gyakran kötnek házasságot.
Meglehet, de én sosem tenném. S van itt még valami, nagyságos asszonyom& mást
szeretek.
Inge összerázkódott, arca eltorzult.
Akkor& akkor természetesen& Kérem, tekintse meg nem történtnek ezt a
beszélgetést. Én&
Az ajtóhoz sietett, Gunnar azonban elállta az útját.
Kérem, várjon egy percet. Kinézek, hogy nincs-e valaki a folyosón. Soltau urat várom,
és bármikor megjöhet. Ami pedig az elhangzottakat illeti, szavamat adom rá, hogy minden
köztünk marad. A magam részérQl mindent elfelejtek, amint kilép innen.
Az asszony némán bólintott. Lundström gyorsan kisurrant, és körülnézett. Miután
meggyQzQdött arról, hogy Frank a szobájában tartózkodik, elkísérte az asszonyt a kastélyig,
megvárta, amíg bemegy, aztán visszament a dolgozószobájába. Gondosan bezárta maga
mögött az ajtót, mintha csak azt akarná biztosítani, hogy Inge ne jöhessen vissza, majd
megkönnyebbült sóhajjal lezökkent karosszékébe, és maga elé meredt.
Apró elégtételül szolgálhatott volna számára, hogy megalázkodott elQtte az asszony, aki
valószínqleg segédkezett a kifosztásában. Az efféle érzés azonban idegen volt tQle.
Egyszerqen csak kínosnak érezte az iménti jelenetet. Eddig Inge minden közeledési kísérletét
elhárította, és soha nem bátorította. Mai vereségét Inge magának köszönheti. Nyilván
elképzelhetetlennek tartotta, hogy Gunnar visszautasítja. Bizonyára azt hitte, két kézzel kap a
lehetQség után, hogy osztozzék az asszonyra jutó örökrészbQl. Rosszul ítélte meg Gunnart,.és
ha ismerte volna, megkímélhette volna magát a megalázkodástól, és a fiatalembert is ettQl a
kínos helyzettQl.
Gunnar nem hitte, hogy von Holst asszony valóban szerelmes lenne belé. Minden igaz,
mély érzésre képtelennek tartotta. Vajon miért éppen most kereste fel? Hirtelen eszébe jutott a
levél, amelyet tegnap írt. Kürt biztosan megtalálta a postában, magához vette, és késQbb
megmutatta az anyjának meg a nQvérének. Ez lehet a magyarázat. Inge talán attól tartott, hogy
kiderül a csalás, és jobbnak látta, ha házassággal biztosítja a jövQjét.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]