[ Pobierz całość w formacie PDF ]
neki szemrehányást. Mona sejtette ezt.
De ne feledd, amit ígértél: nem kényszerítesz erre a házasságra!
A férfiban részvét ébredt az anyátlan gyermek iránt. Megcirógatta a
haját, és nyájas tekintettel végigmérte. Ez a cseppnyi apai szeretet és
gyengédség könnyeket csalt a leány szemébe, akin erQt vettek az
érzések, Runeck nyakába borult, és belekapaszkodott. Az érezte, hogy
reszket, és még inkább szánni kezdte.
Hát ennyire rettegsz ettQl a házasságtól, gyermekem?
Minden házasságtól, apám emelte rá könyörgQ tekintetét a leány,
mert attól félt, hogy a mostohaanyja majd ráveszi az apját, kerítsenek
neki más kérQt, ha Bernd Kronau nem tetszik.
Nyugodj meg, nem kényszerít senki semmire.
Patakzó könnyekkel rebegett hálát.
A férfi megvárta, míg valamennyire lecsillapodik, csak azután
csengette be az inast, hogy kéreti a hitvesét.
Dora asszony szemlátomást csak erre várt, azonnal megjelent, és
negédes mosollyal átkarolta Monát.
No, Herbert, teljesíti a kívánságodat a mi kicsikénk?
A leány rimánkodva tekintett az apjára, aki erre bejelentette, hogy
Mona elutasította Bernd Kronaut. Az asszony arcára ráfagyott a
mosoly. MielQtt azonban felfortyant volna, az ura folytatta, és közölte
vele Mona óhaját, miszerint minél hamarabb engedjék vissza
Georgentalba, és legalább még négy-öt évig hagyják is ott.
EttQl a hírtQl lopva megkönnyebbült, de azért méltatlankodva
jegyezte meg:
Pszintén szólva nem értelek, Mona. Bernd Kronau szerintem
pontosan az a férj, akit az ember kívánhat magának. Rajtad kívül nincs
olyan leány, aki elutasítaná. Nem akarod még egyszer megfontolni?
Még egy ilyen megnyerQ, lovagias és jellemes férfit biztos nem találsz.
Mégis mit képzel ez a csúnyácska kis fruska? Kezét-lábát
összetehetné, hogy ilyen férjet kap, tette hozzá gondolatban.
Mona azonban hajthatatlan maradt:
Nincs szükség fontolgatásra, mama, vannak helyzetek, amikor az
ember azonnal tudja, mi a teendQ.
Erre már Dora asszony is megdöbbent. Mi történt ezzel a
gyámoltalan csitrivel, hogy egyszerre ilyen határozottan, erélyesen lép
fel? Elbizonytalanodva tekintett a férjére, aki észrevétlenül bólintott,
mintha azt akarná jelezni, hogy engedjenek a leány akaratának.
Szóval visszakívánkozol Georgentalba? fordult erre ismét Mona
felé. Nem fogsz ott unatkozni?
Semmiképpen, mama, jól fogom érezni magam, és tudni fogom,
hogy nem zavarlak benneteket.
Miket beszélsz! próbálta adni az ártatlant az asszony.
Hidd el, a papa sokkal szívesebben marad kettesben veled suhant
át szelíd mosoly Mona arcán.
Runeckné ismét a férjére nézett.
Azt hiszem, nem tartóztathatjuk Monát, ha Georgentalba vágyik
vélte mosolyogva amaz.
De Herta néni megint engem hibáztat majd, azt hiszi, szeretetlenül
fogadtuk Monát, gonosz mostohának titulál majd panaszkodott Dora,
s mintegy védelmet keresve simult az urához.
Mona ajka megvonaglott.
EbbQl ne csinálj magadnak gondot, mama! Majd én meggyQzöm,
hogy én tehetek mindenrQl, mert nem tudtam megszokni itt. Már meg is
írtam neki, hogy megkérem a papát, engedjen vissza Georgentalba. ElQ
akartam készíteni, nehogy megijedjen, ha hirtelen-váratlan beállítok.
Tudom, jobban örül majd a visszatértemnek, semhogy ágáljon ellene. A
ti házasságotokban pedig tényleg nincs helye egy felnQtt leánynak.
Hálás vagyok neked, hogy ilyen boldoggá teszed a papát, és nem
akarom elrontani a boldogságotokat. Ezt megérted, nem, igaz?
Dora asszony maga is meglepQdött, de ezúttal valóban elérzékenyült.
Talán elQször fordult elQ, hogy tettetés nélkül, tiszta szívbQl ölelte át
Monát.
Ha így gondolod, akkor nem tarthatlak vissza, de remélem, ha
majd letelt az a négy-öt év, ismét visszajössz hozzánk, és akkor még
jobban megértjük egymást, mint eddig. Meglep, hogy ennyire józanul
látod az életet. Talán tényleg korai még neked a házasság. Mindenesetre
kár, hogy nem fogadod el Bernd Kronaut. Minden leány téged irigyelt
volna.
Így majd valaki mást tesz boldoggá, mama. MeggyQzQdésem, hogy
nem szakad meg a szíve utánam jelentette ki Mona könnyedén, de
közben izzó fájdalom hasított a keblébe. A fiatalember bizonyára
boldogan veszi tudomásul, hogy nem kell oltár elé vezetnie a kis
madárijesztQt .
A szülQk tehát beleegyeztek, hogy Mona visszatérjen Georgentalba,
s miután a leány ezt elérte, egyszerre kiszállt belQle minden erQ,
visszasüllyedt korábbi félszegségébe. Orcájáról eltqnt az izgalom pírja,
szemében kihunyt a harcias fény. Csak még egyszer támadt fel
dacossága, amikor azt próbálta keresztülvinni, hogy mindjárt másnap
útnak indulhasson Georgentalba. Ki is tartott addig, míg meg nem kapta
az engedélyt.
Köszönöm, papa! szorongatta az apja kezét. Neked is, mama!
Máris megyek csomagolni. Rengeteg szép új holminak kell helyet
találnom. Kérlek, táviratozzatok Herta néninek, hogy holnap délután
érkezem, küldje értem az autót az állomásra.
Ezzel sietve elhagyta a szobát, mintha félne, hogy meggondolják
magukat. Senki sem sejtette, mi készteti menekülésre: nem akar még
egyszer találkozni Bernd Kronauval!
Mihelyt a szülei magukra maradtak, elQször is szótlanul átölelték
egymást. Örültek, hogy megint kettesben lehetnek, de annak is, hogy
Mona ilyen okosan gondolkodik, és nem akarja zavarni Qket.
Igazán kedves, jóságos és okos gyermek állapította meg az
asszony, és a férje hálásan csókolta meg.
IV.
Amint Mona e megbeszélést követQen visszatért a szobájába,
kimerülten egy fotelba hanyatlott. Megvívta a harcot, elérte a célt, s
most ismét elhagyta minden ereje. A bizonyosság, hogy megkímélte az
áldozattól Bernd Kronaut, még nagyobb örömmel töltötte el, mint várta.
Égette keblét a fájdalom, hogy a fiatalember borzadva fogadta a vele
való házasság gondolatát. EttQl függetlenül nem csökkent iránta érzett
szerelme, sQt még inkább elmélyült. De annál jobban fájt, hogy Bernd
megalázta.
Újra meg újra fülébe csendültek elutasító, lekicsinylQ szavai. Soha
életében semmi nem okozott még ekkora kínt. Azzal próbálta
vigasztalni magát, hogy megmentette Kronaut. Még ha Q nem tudja is,
ha soha nem szerez is róla tudomást, akkor is jót cselekedett vele, és ez
a bizonyság átsegíti majd minden gyötrelmen.
Tapasztalatlanságában az fel sem merült benne, mi lesz most a
Kronau céggel és Bernd apjával. A fiatalember azt mondta, majd Q
dolgozik magáért meg az apjáért, és Q ezt minden további nélkül fel is
tételezte róla. A lényeg az, hogy megóvta Qt egy megalázó lépéstQl, így
nem kell olyan asszonnyal élnie, akitQl viszolyog.
Sokáig emésztQdött, de azután megrázta magát, és nekilátott
csomagolni. Behívta az egyik szobalányt, hogy segítsen. Estére
mindennel el kellett készülnie, mert másnap korán reggel akart indulni.
Mennyire örülhet most az apja meg a mostohaanyja, hogy ismét
magukra maradnak. Az apján ez nem érzQdött annyira egyértelmqen, s
amikor késQbb még egyszer négyszemközt voltak, nagyon kedvesen és
gyengéden bánt vele. Ez jólesett a leánynak. Mintha részvétet látott
volna a szemében. Ha az apja tudta volna, milyen bánat ül a lelkén, és
mi qzi el innét, akkor bizonyára még inkább sajnálta volna.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]