[ Pobierz całość w formacie PDF ]

futómővet. A holttest idıközben apró ponttá zsugorodott, és hamarosan eltőnt a
felhık között.
– Kapd el a kezem! – kiáltotta Gyémántkutya, és az akna fölé hajolt.
Kezük egymás csuklójára fonódott. Egyikük sem volt éppen cingár, mégis alaposan
kimerültek, mire Poe-nak sikerült visszatornásznia magát a fedélzetre.
– Ezt jól megcsináltad – dörmögte Gyémántkutya fájós csuklóját masszírozva.
Messze alattuk, Fresno egyik utcáján egy Buick éppen kikanyarodott az
autómosóból, és besorolt egy élı állatokat szállító kamion mögé. Alighogy irányba
állt, jókora adag madárürülék pottyant a kocsi szélvédıjére,
– Tessék, Maude, errıl beszéltem – ráncolta a homlokát a sofır. – Ötven éve
vezetek, de valahányszor lemosattam a kocsimat, utána mindig egy percen belül
leszarták a galambok.
– Ne törıdj vele, állítólag szerencsét hoz.
– Egy kis szerencse tényleg nem ártana. Ebben a pillanatban Flipper holtteste
becsapódott a motorháztetıbe, és két másodperc múlva a Buick belerohant az
állatszállító kamionba.
Poe visszatért a helyére, és kimerülten lezuttyant Baby-O mellé. Örömmel állapította
meg, hogy a beteg idıközben elbóbiskolt.
– Hé, haver.
Bogaras Billy lépett oda hozzá.
– Mi van?
– Emlékszel Victor Lomasra? Egy nagydarab ır volt. Az igazgató kirúgta, mert
zsozsót kapott egy Lulu nevő niggertıl.
– Nem hallottam róla.
– Nocsak. Pedig annak idején mindenki errıl beszélt az Északi Tömbben. Nagy
botrány volt. Hogyhogy nem emlékszel rá?
– Ez van. – Poe behunyta a szemét.
– Szerintem te nem is voltál az Északi Tömbben.
Poe ingerült pillantást vetett Billyre.
– Azt tanácsolom, szállj le rólam, haver. Fogytán a türelmem. Ne akard, hogy az
orrod az agyadban kössön ki.
Bogaras odébb ment néhány lépéssel, aztán visszafordult, és mutatóujjával
figyelmeztetıen intett.
– Ezt megjegyeztem, Poe.
– Remélem is.
A széksorok között feltőnt Gyémántkutya, fején széles, hajlított napszemüveggel.
– Ezt meg honnan szerezted? – kérdezte Bogaras Billy.
– A raktérben ott van az összes cuccunk. Van mibıl válogatni.
– Tényleg?
– Vince Larkin vagyok – mutatkozott be a nyomozó Triciának. – A kis hölgy
bizonyára Casey.
– A nevem Casey Poe – bólintott a kislány –, és hétéves vagyok.
– Bocsásson meg a kellemetlenségért, Mrs. Poe.
Larkin kávét hozott maguknak, és nagy vonalakban felvázolta az elmúlt órák
eseményeit. Casey ezalatt elmélyülten rajzolt.
– Engem most a legjobban az érdekel, hogy miért maradt a férje a repülıgépen –
magyarázta Larkin. – Szeretnék megbizonyosodni róla, hogy igaz a sejtésem, és ı
tényleg a mi oldalunkon áll.
– Nos, arról biztosíthatom, hogy nem a gyilkosokat támogatja, ha esetleg kétségei
volnának.
– Nincsenek. Ezt sem a jelleme, sem a körülmények nem indokolják.
Tricia kortyolt egyet a kávéból.
– Cameron kemény fickó, a legkeményebb, akivel valaha találkoztam. Ezt,
gondolom, maga is sejti. És rosszul tőri az igazságtalanságot. Márpedig abból kijutott
neki mostanában. De hiába mővelte ezt vele az úgynevezett igazságszolgáltatás, ı
nem felejtette el, hogy mi a jó és mi a rossz.
– Ehhez csak gratulálni tudok.
– Ha valamit jónak tart, akkor kiáll mellette, nem törıdve az esélyeivel.
– Fején találta a szöget, Mrs. Poe. Pontosan erre a tulajdonságára számítok.
Tricia a kávéscsészébe meredt, mintha abból akarná kiolvasni férje tettének okát.
– Lehet, hogy félt hazajönni.
– Tessék?
– Tudja – pillantott fel Tricia –, nyolc éve nem látott engem, Caseyvel pedig még
soha nem találkozott. Lehet, hogy hirtelen félni kezdett a viszontlátástól. Ennyi év
után még a szabadságtól is megijedhet az ember.
– Mrs. Poe. – Larkin átnyúlt az asztal fölött, és megfogta Tricia kezét. – A szabaduló
raboknak valóban vannak szorongásaik. De a maga férjérıl nehezen tudnám elhinni,
hogy a cselekedeteit ezek a félelmek határoznák meg. Biztos vagyok benne, hogy más
okból maradt a gépen.
– Vince? – Ginny feje jelent meg az ajtónyílásban. – Keresnek a spec vonalon.
Larkin felállt, és a telefonhoz lépett.
– Larkin.
– Ned Grasso seriff vagyok, Fresnóból beszélek. Van itt egy érdekes esetünk.
Lepottyant az égbıl egy holttest, és ráesett egy Buickra. A fickót magának címezték.
– Ezt meg hogy érti?
– Ahogy mondom. A maga nevét írták a halott ruhájára, plusz egy üzenetet.
Larkin meghallgatta a részleteket, majd letette a telefont, és néhány másodpercig
maga elé meredt.
– Mrs. Poe, Casey – szólalt meg végül –, bocsássanak meg, de most mennem kell.
Küldök valakit, akinek szólhatnak, ha bármire szükségük van. Remélem, nemsokára
találkozunk...
Egy perccel késıbb már egy falitérkép elıtt állt, és Ginnynek mutogatta a
helyszíneket.
– Utoljára még Észak-Arizonában voltak, ezen a helyen. A hulla viszont Fresnóban
esett le. A Lerner reptér pedig a Death Valleyben van.
– Elképzelhetı, hogy visszafordultak?
– Ez az! Visszafordultak! És most megint közelednek! Hívd fel Deverset. [ Pobierz całość w formacie PDF ]